Egymás tisztelete, tolerancia, konfliktushelyzetek megoldása.

Egymás tisztelete, tolerancia, konfliktushelyzetek megoldása.

A tolerancia tanítható. Nem tananyag formájában, hanem mivel maga is életmód és attitűd, ezért életmóddal és attitűddel. Kérdés, hogy melyik életkor a legfogékonyabb a tanítására. Valószínű, hogy mint annyi más attitűd kialakulásának, ennek is a gyermekkor a legfogékonyabb korszaka.

Mi a tolerancia?

Az előítéletes, sematikus, konvergens gondolkodás, érzés, viselkedés ellentéte. A tolerancia, annak elviselése, elfogadása és megbecsülése, hogy a másik másmilyen, esetleg barna göndör haja van, vagy őszül, alacsony, kövér, másképp öltözik, mást gondol a világról, más a véleménye. Esetleg másképp viselkedik: másképp vezet autót, más dolgokat eszik. Sokszor netán másképp érez: máson dühöng, másért lelkesedik, más csal könnyet a szemébe.

Amennyiben a toleranciát szó szerint értelmeznénk, vagyis valaminek az elviselését, eltűrését értenénk alatta annak elfogadása és megbecsülése nélkül, akkor el kellene fogadnunk azt, hogy létezik eltűrés mögöttes indulatok nélkül.

Ha úgy tetszik, a tolerancia egyfajta tudatlanság, naivitás, kategóriák nélküli gondolkodás. Ezért szokták a gyerekeket bizonyos aspektusból toleránsnak nevezni, hiszen oly kevés dolgot tapasztaltak, hogy osztályozási készségük még kezdetleges, sémáik kidolgozatlanok, és még csak gyűjtik az anyagokat a kategóriák létrehozásához. A gyerekek persze sok esetben intoleránsak. Intoleránsabbak, mint a felnőttek, de ezekben az esetekben viselkedésük oka nem a megrögzött sztereotípiákban keresendő. A gyerekek nagyon konzervatívak szokásaikban, hiszen a megszokott körülmények hatalmas biztonságigényüket elégítik ki. Ha az újdonság biztonságérzetüket fenyegeti, intoleránsakká válnak.

Sok embernek lustaságból okoz nehézséget a tolerancia, a "tudatlan állapotba való visszatérés". Hiszen azért igyekeztek felfedezni a világot, hogy könnyebb legyen az eligazodás, ne kelljen mindig új és új rekeszeket nyitni az agyban, végre pihenhessenek gondosan létrehozott elméleteik, rendezési elveik párnáján.

A másság elviselése, esetleg elfogadása azért is nehéz, mert általa sokan elveiket, életstílusukat érezhetik veszélyben. Hiszen, ha az is jó, ahogy más gondolja, ha az is jó, ahogy más érez, akkor az emberek többsége saját gondolatát, érzését érzi megtámadottnak, esetleg nem megfelelőnek

Milyen a toleráns ember?

Kíváncsi, mert érdekli mások véleménye. Türelmes, mert van ideje észrevenni és odafigyelni a másságra. Kreatív, mert rugalmas, nem zavarja a szokatlan, új, a más ember, más nézőpont felbukkanása.

A bizalom

A gyerekek iránti bizalom bennük is bizalmat szül. A bizalom mások iránt az önbizalom fontos jele és forrása. A gyerekek részt vehetnek saját életük alakításában, dönthetnek és választhatnak sok esetben, így átélik, hogy fontosak, hogy felelősek azért, ami velük történik. Ha valaki nem csinál meg valamit, vagy rosszul csinálja meg, a feltételezés mindig jóindulatú. Azért nem csinálta, mert nem érti, rosszul érzi magát, nem volt elég ideje. Az ilyen attitűd hosszú távon meghozza gyümölcsét. A gyerekek nem élnek vissza ezzel, saját maguk is ebben élnek, a bizalom önmagát beteljesítő jóslatként működik.

Hétköznapok, beszélgetés az iskolában

Az iskolai élet nem tér el gyökeresen a valódi élettől, az iskolai kapcsolatok személyesek maradnak, a tanulás az élet részeként jelenik meg. A reggeli beszélgetőkör, a problémák olykor hosszadalmasnak tűnő elemzése alkalmas arra, hogy a gyerek megtanulja: sokféle élet, sokféle elgondolás és sokféle nézőpont létezik, és mindegyiket más és más érzés kísér. Az élet bonyolult, és ettől érdekes. Egymásra figyelni fárasztó, de érdemes, mert tanulságos, és majd a szerepek egyszer felcserélődnek, s az addig figyelőből a figyelem tárgya lesz, ami kellemes érzés.

A tolerancia pontos értelme az, hogy önmagában a másságot nem bántja, sőt tiszteli, elfogadja az ember. S ha ez meg tud valósulni a konfliktushelyzetek nem csapnak át valódi konfliktusba.