A kamaszkor problémái

 

 

 

 

A kamaszkor problémái

 

Szülői fórum

 

 

Mit kell tudni a kamaszkorról?

 

 

A kamaszkor egy nagyon problémás korszak a szülő pedagógus és tanuló számára. A kamaszkorban mindkét nemnél megnő az önállóságra való igény és törekvés.

Pillanatnyi hangulatuk alapján alkotnak véleményt. Egyre fokozódik kritikai készségük, vitatkozási kényszerük. Ugyanakkor a kritikát nehezen viselik, mert túlzottan érzékenyek.

A kamaszkort szinte végigkísérő konfliktusok kialakulhatnak egyének, pl. testvérek, osztálytársak, barátok, szülő-gyermek, tanár-tanuló között. Gyakoriak a kisebb-nagyobb csoportok közötti összeütközések is, pl. osztályok, lakótömbök fiataljai, lányok és fiúk között. Mindkét konfliktus megnyilvánulhat vitában, veszekedésben, sőt tartós harag is kialakulhat belőle.

 

Hogyan viselkednek ilyenkor gyermekeink?

 

 Keresi a helyét a világban.

 Fontos, hogy pozitív példákat lássanak maguk előtt.

 Nagyon nagy figyelmet kell tanúsítani irántuk.

 Nyomon kell őket követni.

 

MIT TEHET A KAMASZ KONFLIKTUSAI CSÖKKENTÉSE ÉRDEKÉBEN?

— Ismerje meg és szeresse önmagát,

— törekedjen mások megismerésére,

— rendelkezzen a másság elfogadásával,

— sajátítsa el a beleélés képességét (tanulja meg a másik helyzetébe képzelni önmagát),

— tanuljon meg kulturáltan vitatkozni és másokat meghallgatni,

— legyen képes saját véleményének módosítására,

— tudjon megbocsátani és bocsánatot kérni.

 

 

 

 

 

Mettől – meddig tarthat a kamaszkor?

 

 

 

A kamaszkor testi és lelki átalakulása a növekedés, fejlődés természetes velejárója. Az, hogy mindez mennyi sérelmet, konfliktust okoz az egyén számára, az műveltségén, neveltségén és önuralmán múlik.

A kamaszkor (serdülőkor / pubertáskor / tinédzserkor) 10-14-től 18 éves korig terjedő életszakasz, átmenet a gyermek- és felnőttkor között, melynek során a nemi hormonok elkezdik működésüket, kialakulnak a másodlagos nemi jellegek, párhuzamosan jelentős pszichés változások következnek be.

Az élethosszig tartó változás egyik mérföldköve a pubertás, mely természetes, fejlődési krízissel jár. Ekkorra tehető az identitás kialakulása, a jövőre vonatkozó, hosszútávra szóló döntéshozatalok, mint például a pályaválasztás.

Az egyén ellentmondásos érzések közepette leválik a szüleiről, elszakad a gyermekkorától, azonban még nem lép át a felnőttkorba, problémamegoldó képessége éretlen,magatartásában felfedezhetők gyermeki és felnőttes vonások is. Vitatkozik, lázad és kérdőre von, keresi önmagát. Viselkedésével és külsejével is különbözni akar a felnőttektől. A szülők és más, korábban meghatározó szerepet betöltő felnőttek befolyása csökken, helyette valamely ifjúsági szubkultúra válik meghatározóvá, a kortársak hatása felerősödik.

Serdülőkori veszélyek

Moratórium a serdülőkori változás azon formája, mely krízissel jár, de az elköteleződés késleltetett, a fiatal válaszokat keres a „Ki vagyok én?” kérdésre, különböző szerepeket próbál ki.

Az identitásdiffúzió a serdülőkor életformává alakulása, stagnálás, személyiségfejlődés helyett korábbi fejlődési szintre történő visszacsúszás, gyakran vezet túlzott alkohol- vagy kábítószer-fogyasztáshoz.

A serdülők éretlen megoldási módjai közé tartozik a szökés, a csavargás, a fiatal kilép a szorongató helyzetből, környezetének elhagyásával csökken a felszültsége. Az alkohol- és kábítószer-fogyasztás egyre több tinédzsert érint, hátterében gyakran valamilyen krízisszituáció áll.

 

Kommunikáció serdülőkorban

A pubertáskori bizonytalanság következtében a fiatal kortársaitól vár megerősítést, az én-közlések helyett többes szám első személyben kommunikál, véleményének, érzelmeinek kimondásakor hajlamos a csoport nevében beszélni.

Az ifjúsági argó (szleng), a fiatalokra jellemző, felnőttekétől eltérő szókészlet, nyelvhasználat kifejezi az egy közösséghez, a kortárscsoporthoz tartozást. A serdülők speciális nyelvhasználatukat tudatosan is alkalmazzák, amennyiben a felnőttek felé autonómiájuk kifejezése a szándékuk. Megfelelni vágyás esetén a fiatalok próbálnak alkalmazkodni, háttérbe szorítják az argót, mely a beszélgetések során fokozza a gátlásaikat és a bizonytalanságukat.

A tinédzserekre jellemző az ún. szó-idioszinkrázia, az egyén számára sajátos jelentést, érzelmi-indulati telítődést kapnak a többség számára közömbös szavak vagy kifejezések, melyek általában valamilyen komplexust jeleznek.